Husvét, husvét! a kábult emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán. Templomokból kibug az orgona. a világ ujjong, kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám.
Szobám sötétedik, nehéz szivem s azt gondolom: be jó is lenne már, ha nem gunnyadnék többé pörlekedve, szivemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre.
Sok éve egyszer mentem az uccákon. Szememből lassan könny hullott az utra, könnycsepp és bánat, hervadás, halál – Sok esztendős könnyek száraz nyomában az életrekelt nagyszombati Krisztus kicsi szobámba vajjon eltalál?