A most már lassan több éve tartó olvasási válságom feloldódni, megszűnni látszik, pláne, ha ilyen könyvek kerülnek a kezembe. Vaskossága ellenére is pillanatok alatt végeztem vele.
Nem véletlen a Ferrante-sorozathoz való hasonlítás. Valóban ugyanaz a hangulat. Megkockáztatom, ha a szerző ismerete nélkül adták volna oda, elsőre Ferrante könyvnek hittem volna. De nem baj.
Mostanában én is sokat elmélkedek, vívódok magamban a barátság kérdéséről. Bennem is létre tudnak jönni olyan kaotikus monológok, analitikák, zűrzavarok, amelyek aztán olyan ködöt teremtenek, hogy azt sem tudom, merre van az előre. :D